cikk a porontyon >>>
Hol rontottuk el?
A pszichológus leginkább két dolgon lepődik meg: az egyik, amikor a hozzá érkező kliens már évek óta borzalmasan érzi magát, komoly, az életminőségét jelentősen rontó tünetekkel küzd, ennek ellenére türelmesen várt, hátha a harmadik, negyedik, ikszedik évben valahogy mégis magától megoldódik a probléma.
A másik véglet, amikor kétségbeesett szülő érkezik, lélekszakadva meséli, hogy súlyos gondok vannak gyermekével, és ő már úgy érzi, szülőként megbukott. Mikor megkérdezzük, mi is a baj, beszámol valami olyan viselkedésformáról, ami a legjobb családban is előfordul, és a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető kórosnak.
